Test-lélek-szellem egysége
10-12 éves lehettem, mikor a családi könyvek között megtaláltam Borsa Gedeon Csízió című könyvét, amely "véletlenül" került a kezembe, de a lélek útjára való rálépést nagy mértékben segítette. Most már tudom, hogy nincsenek véletlenek, hiszen a szüleim - erősen földi beállítottságú mindkettő - nem igazán ismerték a spiritualitást, így ennyi év távlatában érthetetlen, hogy egy ilyen témájú könyv hogy került a könyvespolcra, de mégis ott volt, mert ott kellett lennie. A könyv előszava az alábbiak szerint sejteti az azt követő 186 oldal tartalmát: "A csillagok, üstökösök és égi jelek különféle természetéről; az emberi nem négyféle véralkatáról, természetéről és tulajdonságáról és arról, hogy mindenik hónapban micsoda rendet tartson az ember ételben, italban, alvásban, fürdésben, tisztulásban és érvágásban." E könyv nem érintette mélyen a lélek rejtelmeit, de az akkori önmagam számára meghatározó volt az életem további iránya szempontjából.
Most nem részletezem ezt a harminc évnyi időszakot, de az biztos, hogy a bennünk élő lélek már gyermekkorunkban megmondja, vagy legalábbis sejteti, hogy mi az, amivel foglalkoznunk kell, mi az, ami végre születtünk e világra. Ezt követően, hosszabb-rövidebb időszakonként, újra és újra előkerült az önismeret, e témában rengeteg könyvet elolvastam, folyamatosan tanultam, és az élethelyzeteim is hoztak bőven megoldandó feladatokat, amiket elemezve ismét a lélek útján találtam magam. Mára megérett bennem a felismerés, hogy volt valami célja a Jóistennek azzal, hogy erre az útra terelt, hogy a nehézségeket elém gördítette, illetve, hogy ezt követően megértést adott, amelyek elvezettek a miértekhez.
A saját életem megértésében és azt követően annak gyökeres átértékelésében meghatározó pillanat volt az, amikor megértettem a szent hármasság, a test-lélek-szellem egységének fontosságát, amit most megosztanék veled, kedves Olvasó. Kérlek, mielőtt elolvasod, próbálj kicsit kilépni a mindennapi élet rutinfeladataiból és távolodj el kicsit magadtól, próbáld felülről látni magad.
Mielőtt testet öltünk, a Forrásenergia részei vagyunk, amely sok-sok kicsi fénylényből álló egységes energia. Ezek közül egy fénylény, nevezzük Felsőbb énnek (akihez majd később csatlakozunk a földi életünk során) leküld egy másolatot magából a Földre, mert meg kell tanulnia valamit (lélekfeladat). Ez a másolat a szellemünk, akinek az "elromlott" része a lelkünk. Ezt az elromlott részt kell nekünk kijavítanunk a földi életünk során. A megszületés pillanatától a szellemünk és a lelkünk, vagyis a gondolataink és az érzéseink ellentétes irányúak, állandó "harcban" állnak egymással. A cél az, hogy a lélek és a szellem összhangba kerüljön, egy irányba haladjon (tudatosodás), a lélek feltudatosodjon a szellemhez. Amikor a lélek kitisztul, feltudatosodik a szellem szintjére, tudatosodik a kapcsolat a Felsőbb énnel. Az, hogy milyen módon tud kitisztulni a lélek, az életfeladatunk mutatja meg. Az életfeladatunkat, valamint a minket mozgató és a ránk ható erőket megtudhatjuk a születési dátumunkból és a nevünkből felállított képletből (számmisztikai elemzés). És az összefüggés, (vagyis a megoldás) amelynek megértésével és megélésével elérhetjük a kívánt állapotot: a lélek, ha figyelünk rá, megmutatja nekünk, hogy mit kell tennünk (a lélekfeladatunk eléréséhez), mégpedig úgy, hogy figyelünk a belső hangra, a lelkünk hangjára, arra a vágyra, ami felvillanyoz, amitől szinte szerelmes érzés kerít hatalmába, és követjük azt. Ekkor a szellemünk kitalálja, hogy hogy tudjuk ezt a vágyat megvalósítani és rábírja a testet a cselekvésre, ami a léleknek örömet okoz.
Ezt a szent hármasságot nevezzük a test-lélek-szellem hármas egységének.
Mindezek tudatában nagyon fontos, hogy a mindennapi életben is a szívünk szerint éljünk, mindig kövessük a szívünk hangját, olyan tevékenységeket végezzünk, amiben örömünket leljük, hiszen ez hozzásegíti a lelkünket a felemelkedéshez.