Tapasztalás

Tegnap este, mikor a kocsiban ültem és utaztam a Balaton felé, azt éreztem, hogy ezen az estén valamit meg fogok látni, nem hiába megyek oda.... Normális esetben nem indultam volna el, de valami azt mondta, hogy menj! Teljesen abszurd volt az egész helyzet. Az, hogy este kilenckor kocsiba ülök és megyek. Megyek egy olyan emberhez, akit nem ismerek, de tudom, hogy valami dolgom van vele, akihez igazából semmi közöm. De tudtam, hogy valamit fogok ezen az estén tőle, vagy az ő közreműködésével tanulni - magamról. És valóban, tanultam valamit......Köszönöm!

Volt hajnalban egy álmom. Ennél a bizonyos kedves ismerősömnél aludtam, nem a legjobban, mert idegen volt a hely, meleg is volt....szóval nem aludtam mélyen. Ismét az örök, a megunhatatlan téma: férfi-nő kapcsolat. Mostanában teljesen átértékelődött bennem a férfi-nő kapcsolat és ami mögötte van. Talán mert egy jó ideje egyedül vagyok, úgy érzem a függőségeim ezzel kapcsolatban megszűntek. Talán sikerült magamba integrálnom azokat a tulajdonságokat, amik a korábbi hiányérzetemet okozták. Talán a férfi oldalam is kezd egyensúlyba kerülni a nőivel. Szeretek egyedül lenni, a saját, önálló életemet kezdem kialakítani, megszokni, megszeretni. Ami persze másik oldalról lehet, hogy nem is annyira jó. Egyre ritkábban jut eszembe, és nem hiányzik a klasszikus értelemben vett párkapcsolat. Hiányzik viszont (nem is jó szó a hiányzik), vagy inkább mivel társas lény vagyok, szükségem van az érintésre, az ölelésre, és arra, hogy szerethessek......úgy érzem, hogy ez fontos.

Ott feküdtem a kedves ismerősöm ágyában, összebújva vele, amikor szememre jött a félálom. Mégpedig a következő: Az álom a valósággal megegyezően kezdődött, feküdtünk az ágyban, mint férfi és nő, öleltem a "párom", aztán a következő kép, hogy felkelek és kimegyek a fürdőbe, ahol belepillantok a tükörbe. A tükörkép ijesztő. A bal szemem helye be van forrva. Próbálom kinyitni, de nem sikerül.....aztán próbálom erővel kinyitni..... és valahogy szétszakítom az egymást fedő kétrétegű hártyavékony bőrt.....aztán meglátom a szemem....ekkor megnyugszom.

"Szem szimbolikus jelentése: belátás, átlátás, kilátás, ablak, a lélek tükre, fénye, lelki világ ki- és bejárata. "Csillogóan fényes szem" (szikrázó életteliség), az arc meghatározó eleme: "szemellenzősség", "a szerelem elvakít", "félszeműség".

Aktív jelentés: szemkontaktusba kerül valakivel, "szemet vet valakire", "elbámészkodik", "belevész valakinek a tekintetébe", "villámot szór, szikrázik a tekintete", "gyilkol a szemével" (ártó pillantás, gonosz szemmel néz), "megigézi a szemével", "elbűvöl a pillantásával", "alaposan végigmustrál", "elnéz valamit", harmadik szem=hatodik csakra: a második arc.

Feladat: a külvilág benyomásait beengedni, az érzéseket és a hangulatokat kiengedni, vagyis szabad utat engedni nekik, az érzelmek visszatükrözése, a lelki közelség vagy távolság kifejezése, észrevenni a világot magunk körül.

Ősprincium: Nap (Goethe: "Ha a szem nem lenne maga is a Naphoz hasonlatos, meg se tudná pillantani a Napot"), Hold (a lélek tükre), a nőknél a jobb szem a Hold, a bal szem a Nap, a férfiaknál fordítva." (Ruediger Dahlke: A betegség, mint szimbólum, I. Rész: Testtájak és szervek jegyzéke, 77. oldal Szem..)

Így már minden világos. Meg kell engednem magamnak, hogy a Férfival lelki közelségbe kerüljek, és megéljem azt. Nem szabad, hogy az egyedüllét miatt "beforrjon" a szemem és ne lássam a Napot, vagyis a Férfit. A korábbi kapcsolataimat "vakon" éltem. Amióta "nyílik a szemem", azóta tudom, hogy a régi rendszer szerint megélteknek már nincs létjogosultságuk....Már nem működik a régi, függés alapú kapcsolat. Azzal, hogy megtaláltam magamban a hiányzó részeimet, minden megváltozott, új szisztéma szerint kell megélni, működtetni minden kapcsolatot, így a párkapcsolatot is.....

Köszönöm a tapasztalást!