Kapcsolódás

Hajnali 5 óra volt, mikor felébredt, az ágyában feküdt, de szemét még nem nyitotta ki. Anna, magát ismét kívülről látta, teljesen valóságosnak hatott, mintha egy filmet nézne. A fák között sétált, érezte a virágba borult gyümölcsfák émelyítően édeskés illatát, amelybe szinte beleszédült. Érzékelése oly módon kiélesedett, hogy a madarak zsongásnak tűnő, összevissza énekéből kihallotta az egymásnak szánt válaszokat, egyfajta rendszer kezdett kialakulni számára, miközben hallgatta őket. Ezután figyelme az egyik virágból előbújó méhecske felé fordult, aki szorgosan tevékenykedett a fehérbe öltözött cseresznyefa virágai között, egyikről-másikra szállva, majd elsietett az erdő felé. Rádöbbent, hogy ez a világ ugyanaz, mint amelyben most is él, csak szeretne számára jobban megmutatkozni, láttatni egy élesebb, egy sokkal élettel telibb, szebb oldalát is, hiszen napközben is egyre többször vett észre olyan apró részleteket amik a napi rutinfeladatok során eddig elkerülték a figyelmét. Úgy gondolta, ez az állapot összefüggésbe hozható azzal az állapottal, amelyet rajzolás közben él meg, amikor egy időn kívüli, megengedő, akarat nélküli világba kerül, hiszen azóta kezdtek rendszeressé válni ezek a tapasztalásai. Hitt abban, hogy e két világ egyszer, nem is olyan sokára majd összeér. Megfigyelte, hogy az ébredést követő rövid időszak alatt jövő képeket tudja alakítani is, olyanra, ami kedvére való. Szeretett ebben az állapotban lenni, mert megfigyelőként, mindenféle görcsös akarás nélkül kedvére formálhatta a maga körül zajló eseményeket, amelyek a pillanat tört része alatt képek formájában jelentek meg a képzeletbeli vetítővásznon. Ilyenkor nem mozdult, hogy ne veszítse el a képet, és minél tovább tartson ez az állapot.