Megérkezés

Anna az ágyon feküdt, lehunyt szemmel......A füstölő illata belengte a szoba hűvös levegőjét, amit így a nyugalom és a "megérkezés" érzése hatott át. Jó volt itt lenni és feloldódni az örömteli lebegésben. Megszűnt minden, a lány a semmi közepén érezte magát. Nem hallotta a kintről behallatszó kocsik motorhangját, sem a panaszkodó kutya ugatását. Boldog volt. Tudatosította a pillanatot és magába szívott minden érzetet, amit éppen akkor tapasztalt. Ez is csak egy nap volt a sok közül, de mégis valami miatt különlegesnek érezte. Hálás volt. Hálás volt, hogy él, hogy érez, még a vízhólyagért is hálás volt, amit új cipője ejtett a sarkán. Örömmel fogadta a csontig hatoló lüktetést, hiszen tudta, hogy az is hozzátartozik az élethez, így kerek az egész. Boldog volt, hogy megtapasztalhatja a jelent. Talán most először tudta átfogni a tudata igazán azt, hogy ebben a pillanatban létezik. Az idő megszűnt, de mégis, mintha egy pillantás alatt hónapok teltek volna el. Fejében nem cikáztak a gondolatok, megszűntek létezni. Nem tudta, hogy ezt ilyen jó dolog átélni. Nem gondolkodott sem azon, hogy mi volt aznap, kivel találkozott és mit beszéltek, és az a valaki mit gondolhatott róla...és az sem érdekelte, hogy mi lesz holnap, mennyi teendője lesz, kivel mit beszélt meg és mit fog ebédelni. Egyszerűen csak volt, kiüresedve. Most értette meg igazán, hogy milyen az, mikor valaki a mostban, a jelenben létezik. Egy egészen más dimenzióba került és onnét szemlélte azt a világot, amiben eddig is élt.... ám most teljesen másnak látta. Úgy gondolta, hogy ez az az állapot, amire minden útját kereső vágyik. És ő megtalálta. Nem kereste és mégis megtalálta.....