Álom

A lakást, amelyben élt, hosszú hónapok alatt szépítgette, alakította olyanná, hogy jól érezze magát benne. Úgy érezte, sikerült kihozni a maximumot a kis, tetőtéri kuckóból. Szerette az egyszerű, tiszta dolgokat, erre törekedett a felújítás során is. A fehér falak és ajtók még világosabbá tették a nagy ablakok miatt amúgy is világos lakást. A hálószobában csak egy ágy és egy éjjeliszekrény jelezte a szoba funkcióját. A nappali tetőtéri jellegét a fehérre festett lambéria és a függő makramé virágtartókban himbálózó virágok tették még meghittebbé. Az ablakok az égboltra néztek, mindig úgy érezte, hogy van egy darabka saját ege. Amellett, hogy otthonos volt, minden szeglete felidézte benne a két keze munkáját. Hitt abban, hogy a környezete attól válik számára komfortossá, ha tartalmazza saját bele fektetett energiáit, azonosul vele, így válik annak részévé. Szeretett ott élni, de valami hiányzott. Nem tudta biztosan, hogy mi az, de egyre többször érezte, hogy nem teljesen erre az életre vágyik. Körül-belül egy éve élhetett ott, amikor álmában megjelent egy hegytető, rajta a kis házikóval. Magát a ház mellett látta, a kertben térdelve, magokat ültetett. A ház egy tisztáson állt, ahova beszűrődött a Napsugár, a tisztást erdő ölelte körül. Az erdő mélyéről egy harkály erőteljes kopácsolása hallatszott. Hirtelen felébredt. Az őt körülvevő valóságot idegennek érezte, úgy tűnt, mintha egy sötét alagútból esett volna egyenesen az ágyába. Az ezt követő időszakban sűrűsödtek a házzal kapcsolatos álmai. Várta az estéket, az éjszakákat, hogy újra és újra átélhesse azt, ami a másik valóságban zajlott. Tudta, hogy ez nem álom, hanem egy új élet kezdete. Egy új világ kezdett kibontakozni előtte. Eddigi életét rutinszerűen élte továbbra is, de érezte, hogy a változás elkezdődött. Korábbi érzékelései során már tapasztalta, hogy minden fizikai változást megelőz egy belső átalakulás. A benne élő lélek egyértelműen jelezte, hogy mire vágyik. Anna az élete során megtanulta lelke hangját követni, hiszen tudta, hogy ez az egyetlen irány, ami előre viszi. Hitt a változás jótékony erejében, de ennek a változásnak mindig belülről kellett indulnia. Nem külső kényszer hatására, hanem a lélek hangja által. Tudta, hogy az a másik világ a valóságban is létezik, csak még ő nem érkezett meg bele..