A változás szele...

Éjjel kettő... Kint süvít a szél. A változás szele. Érzem. 

Korábban a változás bizonytalanná tett. Úgy éreztem, kicsúszik a lábam alól a talaj, ha valami addig állandónak hitt élethelyzet megváltozott. 

Azt gondoltam, hogy az állandóságra kell törekedni, az fogja megadni a stabilitást. Ám felfedeztem, hogy a változás tartja mozgásban az életet, ezért a változás tulajdonképpen jó. 

Egyetlen módja van annak, hogy jól éljük meg a változást; ha a változás pillanatában, időszakában fixáljuk, koncentráljuk a figyelmünket és a jelenben maradunk. Nem gondolunk sem arra, hogy mi volt, sem arra, hogy mi lesz, csakis abban az időpillanatban létezünk, amiben keletkezett a változás. Mindig csak a most van, csak az számít, amit a jelenben teszel. Ezért kell mindig aszerint cselekedni, ahogy érzünk. Nagyon fontos! Soha ne cselekedjünk az érzéseink ellenében! Amit érzünk, éljük meg, amit gondolunk, mondjuk ki! Csak így maradhatunk tiszták. Mert ha csak egy érzést is elfelejtünk megélni, azt kimondani és annak megfelelően cselekedni mikor keletkezik, többé már nem lesz a miénk. Elszáll. Ezért kell bátornak lenni. Csakis magunk miatt. 

Érzem, hogy a változás most, ebben a pillanatban is történik. Sodrásban vagyok. Mint amikor a folyóba dobsz egy falevelet. Mind falevelek vagyunk és benne vagyunk a sodrásban. Az irány ugyanaz, a sebesség változó. Csak mindenki máskor kerül bele a folyóba. És néha mellénk kerül egy másik falevél. Ekkor kettőnket visz a víz.....hol egymás mellett haladunk, hol egyikünk kicsit előbbre..... van, hogy behozzuk a lemaradást, de olyan is lehet, hogy véglegesen elhagyjuk egymást...

A falevelek jönnek, mennek...egyedül mi, vagyis a belső bizonyosságunk, a saját magunkba vetett hitünk az, ami stabilitást tud adni.